Téli csintalanságok




Mentovics Éva

 Hogy a telet miért szeretem?
szánkón siklom, ha tehetem,
hogyha - amint télhez méltó -
leesik a puha, mély hó,

meg csúszkálok kinn, a jégen
- hol korcsolyán, hol fenéken -,
s körbe-körbe hömbölögve
legurulok, le, a völgybe,

ha a fránya síléc éppen
kiold, mikor rosszul léptem.
S lám, de jók az ügyes kezek!
Hóembert is építhetek.

Miből legyen szeme, orra?
Nézzük csak, a kamra polca
mit rejteget, milyen kincset?
Répaorrnál bizony nincs szebb,

hatalmas, és olyan sárga,
hogy szívesen belerágna
minden kópé, éhes gyermek.
Dió héja jó lesz szemnek,
ám a béle sem vész kárba,
nézd, beugrik hopp, a számba!
Hogy mosolya mitől ragyog?
Itt vannak a nagyobb babok,

odanyomok hatot, hetet
- hóemberem máris nevet.
És, hogy feje meg ne ázzon,
fazekunkat ráruházom.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon