A KATICABOGÁR

-Még csak fiókák vagyunk-

A KATICABOGÁR


A mezők kizöldültek, és frissen illatoznak. Az első pillangók már kergetőznek a virágos réten, és a két katicabogár is előmerészkedett. Egy farepedésben, szorosan összepréselve más katicabogarakkal, dermedt állapotban, táplálék nélkül vészelték át a telet.
Most, hogy feléledtek, a szél elviszi őket a csipkerózsabokorra, mert annak a levelei tele vannak levéltetűvel. Egy katicabogár negyvenet is meg tud enni belőlük naponta.


A nőstény talán majd arra használja ezt a meleg nyári napot, hogy tojásokat rakjon az egyik levél aljára, a rózsaszárra vagy egyszerűen csak a földre.


Négy héten át a lárvák is levéltetveket keresnek a leveleken; négyszer annyit esznek, mint a kifejlődött katicabogarak. Ebben az időszakban a lárvák négyszer vedlenek, míg végül mindegyikük egy növényszárhoz "szövi" magát, és bebábozódik. Hat nap elteltével aztán egy fiatal katicabogár bújik ki a bábból, élénkpiros fedeles szárnnyal, amelyet hét fekete pont díszít. 


A szél a folyóhoz fújja, de a levelibéka nem kap utána. Mint sok más állat, ős is tudja, hogy a katicabogárnak nincsen jó íze. Csak a fecske veszélyes, mert úgy látszik, őt nem zavarja a katicabogár vérének rossz íze.

Egy kis bemutató a különböző katicákból:


Hazánkban a hét pettyes piros-, sárga és a szemfoltos katicabogárka (lásd lent) található meg!


Méret: kb. 0,5 cm
Táplálék: levéltetvek
Élettartam: 2 év


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon