2011. július 3., vasárnap

A BÜTYKÖS HATTYÚ

-Még csak fiókák vagyunk-

A BÜTYKÖS HATTYÚ


Még korán reggel van, amikor a négy kis hattyú a szüleivel kiúszik a tóra. Négy héttel ezelőtt az anyahattyú még a tojásain ült a fészekben, a nádas mélyén. Ha fölkelt is, csak azért, hogy lecsipegessen néhány vízinövényt és a csőrével megfordítsa a tojásokat. 
Aztán egy meleg nap estéjén a kis hattyúk kikeltek. Hattyú mama addig melengeti őket, amíg szürke pehelytolluk megszárad, és vízhatlanná válik.
A hattyú fiókák már az első nap tudnak járni és úszni. Ha elfáradnak, anyjuk szállítja őket a hátán, a tollai közt.


Hattyúpapa vigyáz a családra. Ha veszély közeleg, dühösen fúj és sziszeg, felborzolja a tollazatát, és vadul csapkod a szárnyaival.
A kis hattyúk gyorsan megnőnek, és külsejük megváltozik.



A nyakuk megnyúlik, és a tollazatuk lassan fehérré válik. A sötét színű csőr narancssárga lesz, és egy kis bütyök is nő rajta. Ősszel már együtt repülnek szüleikkel  a fiókák.



Nagysága: 1 m
Súly: kb. 20 kg
Szárnyköz: 2,5 m
Élettartam: 15 év
Táplálék: vízinövények




A KATICABOGÁR

-Még csak fiókák vagyunk-

A KATICABOGÁR


A mezők kizöldültek, és frissen illatoznak. Az első pillangók már kergetőznek a virágos réten, és a két katicabogár is előmerészkedett. Egy farepedésben, szorosan összepréselve más katicabogarakkal, dermedt állapotban, táplálék nélkül vészelték át a telet.
Most, hogy feléledtek, a szél elviszi őket a csipkerózsabokorra, mert annak a levelei tele vannak levéltetűvel. Egy katicabogár negyvenet is meg tud enni belőlük naponta.


A nőstény talán majd arra használja ezt a meleg nyári napot, hogy tojásokat rakjon az egyik levél aljára, a rózsaszárra vagy egyszerűen csak a földre.


Négy héten át a lárvák is levéltetveket keresnek a leveleken; négyszer annyit esznek, mint a kifejlődött katicabogarak. Ebben az időszakban a lárvák négyszer vedlenek, míg végül mindegyikük egy növényszárhoz "szövi" magát, és bebábozódik. Hat nap elteltével aztán egy fiatal katicabogár bújik ki a bábból, élénkpiros fedeles szárnnyal, amelyet hét fekete pont díszít. 


A szél a folyóhoz fújja, de a levelibéka nem kap utána. Mint sok más állat, ős is tudja, hogy a katicabogárnak nincsen jó íze. Csak a fecske veszélyes, mert úgy látszik, őt nem zavarja a katicabogár vérének rossz íze.

Egy kis bemutató a különböző katicákból:


Hazánkban a hét pettyes piros-, sárga és a szemfoltos katicabogárka (lásd lent) található meg!


Méret: kb. 0,5 cm
Táplálék: levéltetvek
Élettartam: 2 év


A FOLTOS SZALAMANDRA

Még csak fiókák vagyunk

A FOLTOS SZALAMANDRA


Ma este egy foltos szalamandra mászott a szárazra a nedves avarban. Több héten át lárvaként élt a patak vizében.


A foltos szalamandra lárvájának először csak úszófarka és egy pár bojtos kopoltyúja van, amellyel a víz alatt tud lélegezni.


Egyre nagyobb és nagyobb lesz, miközben már lábai is nőnek. A kopoltyúk és az úszófarok ilyenkorra már visszafejlődtek, a zöldes-barna lárvából pedig sárga foltos szalamandra lett.


A víziállat szárazföldi élőlénnyé alakult át. A kifejlődött foltos szalamandra lassan halad az erdei talajon. Hol magasra emeli a felsőtestét, hol borostyánlevelek alatt surran el, majd gyökerek és kövek alatt mászik. Éhes, és csigákra vagy gilisztákra vadászik kora reggelig. Sárga foltjait messzire lehet látni, mert a foltos szalamandra "riasztó ruhája" figyelmezteti ellenségeit az égő váladékra, amelyet a bőre termel.


Hossza: 20 cm
Súly: 100 g
Élettartam: 30 évig is elélhet
Táplálék:
giliszták, csigák

LÁTTÁL-E MÁR TÉLEN MEDVÉT?-KŐSZÁLI SAS

Hogyan lesz a szürke kismadárból büszke fehér hattyú?
Hogyan növekszik a kis fehér pöttyös szarvasborjú hatalmas szarvassá?
Hogyan lesz a mohó vízilárvából színesen pompázó szitakötő?
Hogyan él az erdei bagoly, az őz, a nyúl, a vaddisznó meg sok más állat,
és mit rejt el a sötétség az emberi szem elől?
Hogyan vészelik át a borzok, a sünök, nagy pelék és denevérek a telet, 
és mit csinálnak egész évben?
Ezekre és hasonló kérdésekre adok választ ebben az új sorozatban.
A válaszokat megpróbálom szép képekkel kiegészíteni. Reményeim szerint
a kis olvasóim is megismerhetik az állatgyerekek éjszaka vadászó vagy téli 
álmot alvó állatok életét.

Elsőként az első állat és a sorozat címe:

Még csak fiókák vagyunk!

A KŐSZÁLI (avagy SZIRTI) SAS


A nap lassan nyugovóra tér a hegycsúcsok mögött. Egész kora tavasszal árasztotta melegét a földre, ezért a hó megolvadt a mezőkön és a réteken. A sasfészekben, magasan egy kiugró sziklán, egy fehér tollú fióka ül. A régi fészket pár héttel ezelőtt erősítette meg az anyasas vastag ágakkal. Később egy nagy, barna tojást rakott, és addig ült rajta, amíg a fióka ki nem kelt belőle. A vékony pehelybundás kicsit védeni és melegíteni kell, de természetesen élelemre is szüksége van.


Az anyasas és a fióka táplálékáról most az apa gondoskodik. Sasszemekkel kutat mormoták, nyulak és hófajdok után. Hangtalanul köröz fönt a magasban, hogy aztán hirtelen lecsaphasson áldozatára.


A fészekben az anya feldarabolja a zsákmányt, és a sasfióka csőrébe teszi. A fióka napról napra erősebb és nagyobb lesz. A pelyheket igazi sastollak váltják fel, a csőre és a karmai megnőnek, és egyre erősebbek lesznek.
A sasszülők most már újra együtt repülhetnek ki, miközben a fióka izgatottan topog ide-oda a fészekben. A szárnyaival csapkod, és próbálgatja az első rövid repüléseket. Nemsokára erős, barna tollú sassá cseperedik, és büszkén emelkedik a levegőbe.


Nagysága: körülbelül 90 cm
Súly: megközelítőleg 5 kg
Szárnyköz: 2.3 m
Élettartam: 20 év
Táplálék:
mormoták, havasi nyulak, hófajdok, elpusztult állatok.


RÓZSÁK

Egy kis szín kavalkáddal köszöntelek benneteket, hosszú hallgatás után! A képeket a kepguru.hu oldalról hoztam nektek! Fogadjátok szer...